- De jó, hogy ideértél! Már itt van mindenki, akit meghívtunk. Nagyon jó fejek, majd meglátod! És van itt valaki, aki tetszeni fog neked! Jóskám meghívta a kollégáját, a Ferit. Tudod, meséltem már róla, meg láttad is, ő az a magas, jóképű pasi, akivel az augusztus huszadiki hétvégét töltöttük a Balcsin...

- Andi, az isten szerelmére...

- Ne nézz így rám! Tudom, tudom, mondtad, hogy nem akarsz pasit, vakrandit meg akkor szervezzek, ha soha többé nem akarlak látni, de hidd el, a Feri pont neked való! És akármit mondasz, akármilyen meggyőzően, nem egészséges, hogy egy jó alakú, csinos nő, mint te, évek óta egyedül legyen. Igen, tudom, belefáradtál a házasságaidba, tudom, hogy egyedül cipelted a hátadon mindkettőt, meg még a gyerekeket is, tudom, hogy tönkrementél anyagilag, meg idegileg is. De volt időd kipihenni, ne mondd, hogy nem! Eltelt több mint két év az utolsó kapcsolatod óta. Jó, az a nyomorult Béla se volt babapiskóta, belátom, de a Feri, az egészen más! Már akkor udvarolni akart neked, amikor a Balcsin voltunk, csak te nem akartad észrevenni egész hétvégén, sőt, mindent megtettél, hogy elkerüld! Jóskám mérges is volt rád, mert azt ígérte Ferinek, hogy kellemes társasága leszel, te meg vagy menekültél előle, vagy beszóltál valami vitriolosat, amitől szegény azt se tudta, hova nézzen! Hányszor mondta Jóskámnak azóta is, hogy egy ilyen csinos, okos nőt szívesen megismerne mélyebben is. Meg azt is mondta, hogy ez a te megközelíthetetlenséged felkeltette a vadászösztönét! Azért ez jelent valamit, nem?

 - Gondolom, azt jelenti, hogy meg tudna dugni. Merthogy a klasszikus értelmezés, úgymint a lelövésem, kitömésem, és a fejem falra aggatása törvénybe ütközik.

- Jaj, ne legyél már ilyen cinikus! Ebből még akármi is lehet! Tudod, meséltem már, hogy szegény Feri özvegy, a felesége két éve halt meg, hosszú betegség után. Feri nagyon megszenvedte a betegségét is, a halálát is. Még szerencse, hogy nem volt gyerekük, gondold el, szegény ember rendőrnyomozó létére ottmaradt volna egy vagy két pulyával! Hogyan gondoskodott volna róluk?! Milyen pezsit hoztál? Aha, látom, a kedvencem, tündér vagy! Feriiiii, Feriiiiii…!! Gyere már ide, légy szíves, és bontsd ki ezt a pezsgőt nekem, meg a barátnőmnek!

- Bazmeg, Andi…

- Kuss, szívem. Egyszer még hálás leszel nekem ezért. ... Feri, emlékszel a barátnőmre, ugye? Hát persze hogy emlékszel, láttam ám, hogy le se veszed a szemed róla, mióta belépett! Hahaha, zavarba hoztalak? Tölts már neki egy kis pezsgőt, itt vannak a poharak, nekem muszáj megnéznem, hogy minden rendben van-e a kajával, azonnal jövök, addig beszélgessetek!

- Elnézést...

- Na itt is vagyok, Ferikém, a vacsora azonnal kész, mindjárt ehetünk. Szilvi hol van? Már megint kiment cigizni? Miért nem mentél utána? Akkor nem is beszélgettetek? Jaj, Ferikém, dehogy utál ő téged, csak tudod, az van, hogy szerencsétlen kapcsolatai voltak szegénykémnek, valahogy mindig kifogta az ambíciótlan, vagy egyenesen lusta, tohonya seggfejeket, akiknek a házasságba meg az apaságba tolt teljesítményük nulla volt, az egójuk, meg az elvárásaik meg toronymagasak. Nehezen is szabadult meg ezektől a piócáktól szegény, aztán nulla anyagi támogatással és segítséggel nevelte a két gyerekét, merthogy a szülei korán elhaltak, és rajtuk kívül nem volt senkije, aki segítsen. De hiába volt két állása, hiába iratkozott be még iskolába is, hogy továbbképezze magát, és több legyen a fizetése, nem tudta kihúzni addig, nem bírta rendesen fizetni a hitelt, fel is mondták, ő meg szegénykém ott maradt nulla forinttal, meg a két gyerekkel, hónapokra. Aztán a lakásból is kitették őket, teljesen tönkrement anyagilag. Megoldotta aztán ezt is, de hát ez megkeményíti az embert, lássuk be. De kész a vacsora, üljünk asztalhoz. ... Jó étvágyat mindenkinek! Szilvikém, neked Feri mellett van a helyed, megtennéd, hogy szedsz neki? Na, milyen jól mutattok együtt! Sokkal jobban, mint azzal a szerencsétlen Bélával! Jut eszembe, zaklat még telefonon?

- Mostanában nem.

- Mert Feri meg is védhetne tőle! Hiszen rendőr, tudja, hogyan tegyen ártalmatlanná egy ilyen pofátlan alakot.

- Biztosan.

 - Istenem, te, meg a tőmondatos válaszaid! Nem tudnál legalább elmosolyodni?! … Na jó, ez vicsor volt. Oldódj már fel végre, szívem! Jó társaságban vagy, és most kellemetlenül se érezheted magad, hogy egyedül melletted nincs férfi, mert itt van a Feri! Azért lássuk be, fényévekkel klasszabb, mint az eddigi botlásaid, hahaha. Például a Béla, az a mániákusan félrekúró, túlkompenzáló kis gnóm… Jaj, szívem, ne haragudj! Kicsúszott a számon, nem akartam...

- Ugyan. Semmi baj. Igazad van, tényleg túlkompenzált. Egész tyúkudvart tartott mellettem, az állandó barátnő és főállású hülye mellett. Holott azzal a feltétellel engedtem be az életembe, hogy nem kúrogat félre, vagy ha igen, legalább előre közli a szándékát, vagy frissen a megesését, hogy legalább utólagos óvintézkedéseket tehessek a magam védelmére. Pontosan tudta, hogy a két gyerekem nem számíthat másra, csak rám, mert apjuk csak névleg van, és én is szeretném megérni a felnőttkorukat. Mégis elsunnyogta a megcsalásokat, és pontosan tudom, hogy óvszert sem húzott soha a pöcsére. Banális módon bukott le, kivágtam az életemből, hogy a taknyán csúszott, és megcsináltattam az összes létező kórokozóra kiterjedő vizsgálatot. Szerencsém volt, élek, és élni fogok. Nem úgy, mint a közös barátnőnk, igaz, Andi? Na. Miért merevedtél meg? Te mondtad, hogy oldódjak fel. Éppen oldódok. Proszit! Szóval Zsuzsa 48 évesen ment el, egy HPV vírus fertőzésből eredő méhnyakrák miatt. Sosem csalta meg a férjét, nem kaphatta el a vírust mástól. Csonkolásos műtétek, gyógyszerek, aztán kemó, áttétek, kopaszság, fogyó remény, és elfogyott élet. Még 38 kilósan is arról beszélt, hogy az ő párja milyen áldott jó ember, mert minden nap bemegy meglátogatni. Zsuzsát eltemethettük. Az a vírushordozó szemétláda meg, aki megölte, ma is vígan él. És fertőz.

- Tudom, mennyire haragudtál arra a rohadékra, és én is, hidd el! De fogalmazhattál volna finomabban is. Mégiscsak vacsorázunk! Vagy nem kellett volna válaszolnod a kérdésemre. Most nézz körül, mindenki kínosan érzi magát! Jézusom... Ferikém, mi a baj?! Rosszul vagy?! A gyomrod? ... Istenem… Jóskám, menj utána, segíts neki! Van a fürdőszoba polcon dédalon, adj neki egyet, ha megkönnyebbült! Remélem, nem valami vírust kapott el szegény! Ebben a szörnyű, taknyos időben könnyen összeszed valamit az ember. … Gyerekek, igyunk valamit, hozzuk vissza a hangulatot! Úgy letört mindenki, mint a bili füle. Egyedül te mosolyogsz, Szilvi… Most komolyan, mitől lett jókedved?

(Ugyanaznap, később)

 - Ne kiabálj velem, légy szíves! Honnan tudhattam volna, hogy mi okozta Feri feleségénél a rákot, sose beszélt róla, te se tudtad egész mostanáig, akkor hogy lehetne a Szilvi hibája a tönkrement névnapod? Persze, hogy én hívtam meg, hiszen a barátnőm! Nem, egyáltalán nem érdekel a Feri félrelépésének a története! Persze. Hogyne. Nyilván egyszeri történet volt, ahogy ő mondja! Én meg szűzen mentem hozzád! … Leszarom, hogyan zokogott a válladon, mikor rájött, hogy ő a felelős a felesége haláláért! Inkább azt magyarázd meg nekem nagyon sürgősen, hogy miért nem a wécénket összerókázó gondatlan gyilkos barátod a szemétláda, miért nem rá haragszol, hanem a barátnőmre, aki abszolút vakon talált bele a százas körbe? ... Hm? … Volnál szíves válaszolni?!

….

A gyorsan oszlásnak indult buli után másnap és az azt követő néhány napban valamivel többen jelentkeznek a kerületi SZTK szűrővizsgálatán a megszokott létszámhoz képest. Csinosan öltözött, középosztály beli nők várakoznak látszólag nyugodtan a folyosókon, csak a bejárati ajtó nyitásakor rezzennek össze, és kapják felé a tekintetüket, majd amikor meggyőződnek róla, hogy rendre csak idegen érkezik, egy-egy nagyobb lélegzettel elengedik a gyomrukat összeugrasztó feszültséget.

 A feleségek, akik nem jelentkeznek szűrésre, látszólag ugyanott folytatják az életüket, ahol tegnap abbahagyták. Csak annyival szaporodott a rendszeres teendőik száma, hogy a tudatalattijuk falát kaparászó félelmet annyiszor rugdossák vissza a helyére, ahányszor csak felnyüszít.

 Nem. A férjek nem kérnek időpontot. Tőlük üresek maradnak a klórszagú folyosók.