- Hol vagyok?

- A mennyországban. Pontosabban ez itt a recepció. Én vagyok a beosztásért felelős arkangyal.

- Istenem... Mindig hittem a Paradicsomban, de ilyen szépséget álmodni se mertem..

- Jó, jó, félreállnál egy kicsit? Üdvözöllek a mennyben, don Carlos! Itt a VIP kártyád. Ez nyitja a lakosztályodat, a wellnesst és a mozitermet. Kellemes öröklétet!

- Ez az ember ismerős. Mintha láttam volna a hírekben... Megvan! Hiszen ez egy világszerte körözött drogtermesztő és fegyverkereskedő! Hogy kerül ez ide?

- Sajnos túl korán távozott az élők sorából. Pedig milyen pompás bűnügyi sorozat készült belőle! Szinte vágatlanul mehetett adásba! Kár érte.

- Adásba? Úgy érted, itt is van tévé?

- Persze. Mit gondoltál, mivel múlatja Isten az örökkévalóságot? Golfozik?

- Ez azt jelenti, hogy Isten úgy nézi a mi életünket, mint egy filmet?

- Hát a tiédet biztosan nem fogja. Itt van előttem az anyagod. Még egy vágóképet se lehetne belőle szerkeszteni, olyan jelentéktelen és unalmas volt.

- Én legalább tisztességes, jó ember voltam! Ha ez a Carlos lakosztályt kap a mennyben, akkor én mit kapok? Palotát?

- Haha. A te helyed az alagsorban lesz, földi nevén a Pokolban, a többi említésre sem méltóval közös teremben, akik semmit sem tettek az Úr szórakoztatásáért. A munkabeosztásodat megkapod a felügyelődtől.

- Munka? De... én az egész életemet végigdolgoztam! Nem járna nekem a pihenés?

- Ki kényszerített rá? Szabad akaratodból robotoltál, amíg bele nem rokkantál.

- Én... én azt hittem, ez az a hely, ahol jutalom jár a földi szenvedésért. Nem úgy van, hogy boldogok a... szegények?

- Lelki szegények, te szerencsétlen! Vagyis lélekben szegények, úgymint önzők, szeretet nélküliek, hatalomra törők, gyilkos hajlamúak, etcetera.

- Meg azzal, hogy a szelídek öröklik a Földet?

- Befejeznéd végre? Szerinted úgy néz ki a bolygótok, mintha ezekből bármi is megvalósult volna? A tollam hullik attól, hogy minden földi senkiházi ugyanezt vinnyogja érkezéskor. Mintha én tehetnék róla, hogy bekajáltátok a saját meséteket! Nem figyeltetek Hermészre? „Ahogy fent, úgy lent”, hm? Mond ez neked valamit? Nem lett volna szabad elpofáznia, de mindig is egy forrófejű idealista volt, túltengő szociális érzékkel. Ki tehet arról, hogy ezt az egyszerű igazságot se voltatok képesek felfogni?... Az Úr szerelmére, csukjátok már be a wellness ajtaját, még megfáznak odabent!

- De hiszen az ott a jakuzziban... az... Hitler! És az ott Néró? És mellette... nem jut eszembe a neve, de az is diktátor volt, egy népirtó gyilkos!

- Ők a VIP vendégeink. Sok izgalmas élő közvetítést köszönhetünk nekik. Megérdemlik a kényeztetést.

- De hát a háború és a gyilkolás rossz!

- Fenét. A háború jó. Az a legkedvesebb szórakozása az Úrnak. Úgy nézi, mint ti a futballmeccset. És imád fogadást kötni a végkifejletre. Épp ezért elégedetlen mostanában veletek. Kis helyi konfliktusok, lokális csetepaték, elvétve egy-egy robbantás, természeti katasztrófa, vagy pénzügyi csőd. Pedig de jó lenne már egy minimum a fél bolygóra kiterjedő háború! Mostanában valahogy az összes teremtett világ olyan unalmas, mint egy állott pocsolya. A szerkesztők vért izzadnak, hogy nézhető műsorokat tudjanak összehozni estéről estére.

- Nem tudom elhinni, hogy Isten úgy nézi a pusztítást, mint egy focimeccset!

- Mégis mit nézzen? Hogy melyik bolygón milyen ütemben nő a fű? Szerinted ki lehet tölteni az örökkévalóságot természetfilmekkel? Ő sport- és krimirajongó. És a teremtéssel töltött munkanapok után igazán megérdemli a színvonalas szórakozást. Na, itt a sarud és a munkaruhád, tiplizz le szépen a helyedre!

***

- Doktor úr, a Négyeske felébredt!

- Na, hogy van, Kovács úr?

- Jaj, doktor úr, szörnyű álmom volt! Azt álmodtam, hogy meghaltam, és...

- Nyugodjon meg, Kovács úr, visszatért. Három percig valóban a klinikai halál állapotában volt, de a szakszerű és gyors beavat... Kovács úr, mi a baj? Nyugodjon meg, nem kelhet fel, még felszakad a varrat!… Hogy mit? Mit akar bepótolni?... Nővérke, nyugtatót, gyorsan!... Na végre...

- Doktor úr, mi van a betegekkel? A Ketteske is pont ugyanezt kiabálta tegnap, mikor magához tért.

- Fogalmam sincs, nővérke. Talán az altatás mellékhatása.