- Én nem kiabálok, csak nem értem, miért kell betolni a babakocsit a boltba, mikor így is alig lehet elférni a sorok között?! És egyáltalán, minek ekkora babakocsi? Miért nem hagyja a pénztárnál? Úgy is be lehet vásárolni, hogy kézbe veszi a gyereket, nem? Vagy vegyen hordozót, akkor szabad marad a keze!

- Jaj, milyen édes kicsi baba vagy, egyem a szívedet, hát segítesz bevásárolni az anyának, igaz? És jó ott neked abban a hordozóban az anya hátán? Csak mert láttam az előbb, hogy majdnem beverted a kis fejedet a polc élébe, mikor az anya lehajolt a lisztért. Mondd meg az anyának, hogy inkább vegyen neked babakocsit, az biztonságosabb, jó? Na szia, kisbaba, szia, pápá!

 ****

- Anyuka, én igazán nem akarok beleszólni, de egyáltalán nem helyes, hogy megveszi a gyereknek a csokit azután, hogy a földön fetrengve hisztizett érte. Én már régen kiporoltam volna a fenekét, az biztos! Hát mit fog így tanulni ez a gyerek? Hogy hisztizéssel bármit elérhet?

- Anyuka, az ég szerelmére, vegye már meg azt a nyomorult szelet csokit annak a szerencsétlen gyereknek! Vagy megveszem én. Értem én, hogy következetes akar lenni, de csináljon már valamit, mert itt süketülünk meg!

 ****

- Anyuka, én nem tudom, milyen önöknél a családi légkör otthon, nem is dolgom az ítélkezés. Én csak azt látom, hogy a gyermek képtelen beilleszkedni a közösségbe. Extrém módon visszahúzódó és félénk, egy hangosabb szótól, kiáltástól, egy hirtelen fellendített kéztől is megrémül és sírni kezd. Érdemben nem vesz részt a közösségi foglalkozásokban, az éneklések alatt csak tátog, képtelen hangosan elszavalni egy verset. Ha a kezébe is vesz egy játékot, ellenállás nélkül átadja, ha kérik, vagy elveszik tőle. Egy szóval, Anyuka: a gyermeknek nulla az önbizalma. Azt is mondhatnám, nincsenek énhatárai. Márpedig az, ahogyan ebben a közösségben szocializálódik, kihatással lesz az egész életére. Mivel ezt már korábban jeleztem önnek, és nem történt semmilyen változás, kezdeményezem a gyermek óvodapedagógiai vizsgálatát. És már most jelzem, hogyha a vizsgálat arra az eredményre vezet, hogy a gyermek személyisége a családi légkör miatt sérült, a következő lépés a gyermekvédelem megkeresése lesz. A gyermek érdekében.

- Anyuka, én nem tudom, milyen önöknél a családi légkör otthon, nem is dolgom az ítélkezés. Én csak azt látom, hogy a gyermek képtelen beilleszkedni a közösségbe. Extrém módon harsány és erőszakos, többször előfordult, hogy megütötte a társait. A közösségi foglalkozásokat figyelemfelhívó, oda nem illő gesztusokkal zavarja meg. Ha figyelmeztetem, hogy hibázott a versben, vagy az énekben, csak azért sem hajlandó kijavítani. Presszionálja a társait, hogy azt játsszák, amit ő akar, és ha nem hajlandóak, erőszakkal elveszi tőlük a játékokat. Egy szóval, Anyuka: a gyermeknek határtalan az önbizalma. Azt is mondhatnám, teljességgel figyelmen kívül hagyja mások énhatárait. Márpedig az, ahogyan ebben a közösségben szocializálódik, kihatással lesz az egész életére. Mivel ezt már korábban jeleztem önnek, és nem történt semmilyen változás, kezdeményezem a gyermek óvodapedagógiai vizsgálatát. És már most jelzem, hogyha a vizsgálat arra az eredményre vezet, hogy a gyermek személyisége a családi minta miatt alakult ilyenné, a következő lépés a gyermekvédelem megkeresése lesz. A gyermek érdekében.

 ****

- Anyuka, a gyermek okos, de iszonyúan lusta! Minimális munkát fektet a tanulásba, ha azokról a tárgyakról van szó, amelyeket nem szeret. Ugyanakkor képes napokat áldozni egy-egy témakör kutatására, ami érdekli, és olyan kiselőadást tartani belőle, hogy az én szám is tátva marad. Éppen ezért nem támogatom, hogy szakközépiskolában tanuljon tovább, akkor sem, ha mindig is arról a szakmáról álmodott. Az ön feladata megértetni vele, hogy ennél ő többre hivatott, és biztosítani, hogy egyenletesebb teljesítményt nyújtson minden tantárgyban.

- Anyuka, a gyermek nagyon szorgalmas, de sajnos ez minden. Nincs egyetlen oktatási terület sem, ahol önálló gondolatot, vagy némi kreativitást mutatna. Így nem javaslom, hogy gimnáziumba felvételizzen, bármennyire is szeretné. Az ön feladata megértetni vele, hogy egy jó szakmát adó szakközépiskola sokkal inkább neki való, és biztosítani, hogy ne sérüljön feleslegesen egy olyan közegben, ahol az intellektuális kihívásokat nem fogja tudni teljesíteni.

****

- Miért hagyod sírni a gyereket? Szegénynek már lila a feje, mégis mióta üvölt így? Mi volt olyan fontos, hogy nem tudod felvenni egy percre, amíg megnyugszik? Leszarom a vacsorát, majd eszek egy vajas kenyeret, nem attól fog kilyukadni a gyomrom, hanem attól, ahogy a gyerekkel bánsz. Hát milyen anyád volt neked?!

- Miért nem hagyod, hadd sírjon?! Persze, hogy semmire se jut időd, ha egész nap a kezedben van a gyerek. Még egy rohadt vacsorát se vagy képes időben megfőzni. Szerinted ez, amit te csinálsz, ez a majomszeretet egészséges? Hát milyen anyád volt neked?!