Kezeit csókolom, drága Margitka! Ne húzza el a kezét, az udvariatlanság, egy kézcsók minden igazi hölgynek kijár egy úriembertől! A Miniszterelnök úr sem mulasztja el sohasem, és milyen jól teszi! Régimódi, lovagias gesztus, én csak helyeselni tudom! … Bizony nem olyan időket élünk már, igaza van, drága Margitka, de ez engem mély fájdalommal tölt el. Ez a mai szabadosság, erkölcstelenség, ez engem mélységesen megbotránkoztat és felháborít! Egy sarokházat kérek, és egy pohárka rozét, kedves Enikő, kisztihand. Megengedi, Margitka, hogy a társaságában fogyasszam el a desszertemet? Köszönöm. Én, kérem szépen, harmincöt évig éltem a feleségemmel, három fiúgyermeket neveltünk fel tisztességgel, becsülettel, iskoláztattuk őket, ma már mindegyik megállapodott, családos ember. Hat unokám van, és útban van a hetedik is. Remélem, lesz még több is, mert a nagy családnál nincs is nagyobb boldogság. Magának is vannak unokái, úgy tudom, Margitka. … Csak egy? És nem is akarnak többet a fiatalok? … Szerintem nagy hiba ez, kérem szépen, mert az egyke gyereket jobban kényeztetik, a széltől is óvják, nincs riválisuk a családban, akit túl akarnának szárnyalni. Kihez mérik majd magukat, ha nem állnak előttük az idősebb példaképek? Meg aztán szükségünk van jó vérből való hazafiakra, mert fogy a magyar, sajnos, megmondta a Miniszterelnök úr is. … Azért nem minden pénzkérdés, drága Margitka. Fel lehet nevelni több gyermeket tisztességgel akár minimálbérből is. … Margitka drága, jó keresztény embereknek nem azt kell számítgatniuk, hogy mennyi pénzük van a megélhetésre, hanem bízni a Mindenhatóban és az ő könyörületességében. Ahogy az írás mondja: kérjetek és megadatik! … Drága Margitka, a templomnál kolduló szerencsétlen emberek bizonyára elfordultak az Úrtól, azért nem hallgatja meg őket. … Nem, én a plébánia részére adakozok. Amúgy sem nézné jó szemmel a tisztelendő atya, ha odaszoktatnánk őket még jobban alamizsnával. Tökéletesen egyetértek vele abban, hogy bizonyos embereknek nincs helyük Isten házában, de még a környékén sem. … Hogy érti, hogy jól alszom-e? … Margitka drága, nekem nincs miért szégyenkeznem. Én az Írás szerint élek. Engem minden héten kétszer a délutáni misén talál. A két nagyobb unokámat is minden vasárnap én viszem a templomba, a reggeli misére, és a többit is én fogom majd, ha elérik azt a kort, hogy felfogják az egy igaz Isten igéit. Köszönöm, kedves Enikő, kisztihand.
...
Ön gyakorolja a vallást, Margitka? … Ne haragudjon, de ezt nem tudom értelmezni. Mi az, hogy istenhívő vallástalan? … Hát nem is tudom. Értem, amit mond, de nekem ez olyan nyakatekertnek tűnik. Hogyan hihet Istenben, és tagadhatja a vallásgyakorlás fontosságát egyszerre? A Tízparancsolat a legfontosabb útmutatás, amit az emberiség valaha is kapott, a legelső Törvény, ami határozottan megszabja az élet kereteit, kijelöli az egyes ember helyét a társadalomban, garantálja a megbocsátást és a megtisztulást a hívő ember számára. … Hogy érti, hogy épp ez a baj vele? … Persze, az ember maga felelős a saját tetteiért, természetesen. De azért mégiscsak könnyebb megküzdeni a Sátán kísértéseivel, ha olyan erős várra helyezheti át a terheit az esendő ember, mint az Úr. Az ő törvényeire támaszkodva könnyebb az embernek felismernie a maga útját, jellemes emberré fejlődni, kitartóan, keményen dolgozni, megtartani a házastársi hűségesküt egy életen át. … Nem, természetesen nem azt mondom, hogy a vallás nélkül megcsaltam volna a feleségemet, csak azt mondom, hogy így könnyebb volt ellenállni a csábításoknak. Mert azok voltak azért, ugye, hehe. Jóképű ember voltam, az egyenruhámban meg egyenesen snájdig, megfordultak utánam az asszonyok, mit tagadjam. De nem bántam meg soha, hogy az én Erzsébetemen kívül nem volt asszony az életemben, Isten nyugosztalja. Bár sokat betegeskedett szegénykém, a harmadik fiunk születése után nem sokkal hosszabb időre kórházba is került. Gyengék voltak az idegei, sajnos, és igazán soha nem is tudták kikezelni a bajából. Pedig nem volt ilyesmire példa a felmenői között, alaposan utánanéztem a családfájának, mielőtt nőül vettem. De amíg élt, becsülettel helytállt, a rosszullétei ellenére is. Számára is a család volt az első mindig, az ígéretes festőkarrierjét is feladta, hogy elláthassa a feladatait. Ma is megvannak az akvarelljei, amiket a fiúkról és rólam festett. Meghívhatom egy kávéra, Margitka drága? Enikő kedves, két eszpresszót lesz szíves, kisztihand! Jut eszembe, a minap láttam a kedves lányát, Margitka drága, összefutottunk a gyógyszertárban, és beszélgettünk pár szót. Jól értettem, hogy, hogy is mondjam csak, nincs férjnél? … Értem. Istenem, néha megtéved az ember, azért manapság a lányanyaság nem akkora skandalum, mint hajdan volt. Köszönjük, kedves Enikő, fekete és erős, mint mindig, kisztihand. Nagyon csinos a lánya, Margitka, és a barátnője is feltűnően csinos, aki vele volt a patikában. … Hogy élettárs...khrmhrm-krrrrhhm... Nem, nem, köszönöm... khrm-hmm-hmm... Jól vagyok, kedves Enikő, kisztihand. Csak cigányútra ment a kávé. Mindjárt jobban leszek, hrm-hrm...
...
Hát sok minden elfér Isten ege alatt. Jómagam azt az elvet vallom, hogy a házasság szent szövetség egy férfi és egy nő között, ahogyan a Miniszterelnök úr is mondja. Ez sajnos manapság nem törvény, csak ajánlás, de hát kinek a pap, kinek a papné, hehe...
…
Apropo, Margitka drága, ha már így összefutottunk, szóba hoznám újra a kerítés ügyét. Meghánytam-vetettem a dolgot, és arra jutottam, hogy mégiscsak szükségem van arra a földdarabra, amit a telkem megvásárlásakor nagyvonalúan átengedtem önnek, hogy ne kelljen kivágnia a gyümölcsfáit. … Igen, tudom, mit mondtam, de megváltozott a helyzet. Az unokáimnak is egyre több térre van szükségük, és a telekrendezés mégiscsak két méterrel növeli meg az én területemet, teljesen jogszerűen. Ezt bármelyik bíróság azonnal megítélné a javamra, gondolom, ebben, nincs vita közöttünk. De hogy lássa, nem vagyok kőszívű, kárpótlásul a fákért vállalom, hogy az eddigi drótkerítés helyett rendes betonalapú, fából készült kerítést csináltatok, olyat, ami biztosítja a teljes szeparáltságot. Önnek és a kedves családjának is jobb, ha zavartalanul lehetnek maguk között a kertjükben, nemde? … Örülök, hogy ezt rendezni tudtuk. A viszontlátásra, drága Margitka, mindig öröm látni, további jó egészséget, a kezét csókolom. Kisztihand, kedves Enikő!
