Interakció(talanságo)k

Interakció(talanságo)k

Túltoltuk, Béláim!

2016. január 27. - Interakció(talanságo)k

 

Február

Győztem! Győztem, érted!? Vége van, enyém a gyerek, enyém a ház, ééééééés, egy büdös kanyi tartásdíjat nem fizetek! Jogerősen, vazze! Mindjárt mesélek, csak hozok egy unicum-sört, ma ünnepelünk! Lepetézel, ha elmesélem, mi volt a tárgyaláson! … Na, egészségedre, öcsém! Mondom már, mondom, jól van. Na, tudod, ma volt a második válóperes tárgyalás, meséltem, hogy az Erika úgy adta be, hogy nem volt megegyezés, mert én mondtam azonnal, hogy te akarsz válni, bazmeg, akkor indokold meg, hogy miért is. Meg azt is, hogy mindent akart, a házat, gyerektartást, meg kéthetente láthatás, meg faszom, tudod, meg amit Móricka elképzel. Persze ügyvédre már nem telt neki, mert azonnal lefogtam a pénzt, csak annyit adtam, ami a kajára elég, érted, én nem kellek, de a pénzem kéne, mi? Velem meg jött a doktor Kovács, nem mondom, húzós az ára, de minden fillért megér, egy igazi Terminátor. Készült is nagyon a tárgyalásra, előtte átbeszéltük a stratégiát, mert ugye az első csak formalitás, felveszik az adatokat, meg felolvassák a keresetet, oszt csá, mehetsz haza, majd három hónap múlva lesz megint tárgyalás, hátha meggondolod magad addig. Hát én bekeményítettem addig is, gondolhatod! Lóvé nyista, késő este mentem csak haza, vagy egyáltalán nem, volt kinél eltölteni az időt, tudod, hehe, addig is gondolkodhat az asszony, hogy mit veszít velem. Mert figyeljél, öcsém, én hazatoltam a lóvét, gondoskodtam róluk, érted, az Erika meg otthon hízlalta a valagát, amíg a gyerek hároméves nem lett, aztán ment óvodába, szóval napközben nem volt rá gond, visszament dolgozni az önkormányzathoz, délután négykor szabadult, ment a gyerekért, bevásárolt, meg vacsorát főzött. Ez volt a dolga, semmi más. Mondd már meg nekem, mi olyan kurva nehéz ebben, hogy állandóan nyafogni kell, hogy ő ezt nem bírja, és segítsek be én is a háztartásba? Mikor a legeslegelején megmondtam, hogy én nem mosogatok, nem takarítok, mert nem! Én dolgozok, keményen melózok minden nap, nehogy már tizenkét óra meló után odaálljak még mosogatni meg porszívózni?! Ment volna hozzá valami papucshoz, ha erre vágyik, hát nem? De majd rájön, ne félj, hamarosan, ha megpróbál a dagadt, narancsbőrös seggével új pasit fogni, haha. Na, szóval a doktor Kovács nagyon készült a tárgyalásra, már az elsőn beadta a viszontkeresetet, tudod, hogy az Erikával szemben meg mit követelek én. Benne volt minden, a ház, a kocsi, a megtakarítás, a gyerekfelügyelet. Érted, ha már birkózunk, csináljuk rendesen! Aztán nem kellett harcolni semmit, mert az Erika a tárgyalás elején benyögte, hogy ő visszavonja a keresetét, csak annyit kér, hogy a közös vagyonról lemondás fejében ne kelljen tartásdíjat fizetnie. Elfogadtam, naná, kinek kell az a szaros húszezer forint, ami a fizetése húsz százaléka? Ezt add össze, öcsém! Mindenbe belement, érted?, mindenbe, enyém a gyerek, a ház, a kocsi, minden közös ingó vagyon. A ruháit viheti, oszt jónapot. Kéthetente láthatja a Danikát, hétvégén, még az is benne van az ítéletben, hogy hánytól hányig. Nem mondom, hullott is a könnye rendesen, majdnem meg is sajnáltam. Még a bírónő is kérdezte, hogy jól meggondolta-e, mert nem térhet el majd a láthatástól később se, és ha most nem akar semmit a közös vagyonból, később se gondolhatja meg magát. De csak annyit mondott szipogva, hogy nálam jobb helyen lesz a gyerek, mert nekem jóval magasabb a fizetésem, fenn tudom tartani a házat, el tudom tartani a gyereket, ő meg a tisztviselői fizetéséből biztosan nem. Hát így járt. Maradt volna a seggén békében. Szerinted hol talál még egy olyan férjet, aki minden nap hazamegy?! … Jaj, öcsém, te egy házicipő vagy, röhögünk is rajtad mindig, hogy nyalod az asszony seggét, aztán mi hasznod van belőle? Menjél már a munkamegosztásoddal te is. … Mi az, hogy gyerekkel nehéz lesz asszonyt találni? Hülye vagy, hát nézzél már rám! 35 vagyok, jóképű, heti háromszor gyúrok, egészséges vagyok, pénzem is van, hát nehogy már ne akadjon minden ujjamra nő?!

 

Március

Szevasz, öcsém! Mi a pálya? … Maradok az Unicum-sörnél, köszi! … Megvagyok. Nem könnyű, tudod, faszom se gondolta, hogy ennyit kell szervezni, hogy működjenek a dolgok. Most van egy kiscsaj, aki heti hatezerért elhozza a Danikát a suliból, meg leül vele tanulni, amíg haza nem érek. Meg a szomszéd Erzsike néni bevállalta a takarítást, az is ötezer hetente. Gondolkodom, hogy lefelezem, mert egyrészt így sok ez a mani, meg aztán nem is csinálunk annyi koszt most már, hogy száraz idő van. Mert a Danika a hóból is úgy ment végig a fehér kövön a nappaliig, hogy le se vette a csizmáját, hiába ordítottam vele. Gyerek még, na, hát ez van. Szóval kell a segítség, egyedül nem bírnám. Meg aztán állandóan fejben kell tartani, hogy mi van a hűtőben, mi fogyott ki, merthogy a gyerek eszik a suliban főtt ételt, de én napközben száraz kaján élek, nekem kell valami tartalmas este. A kifőzdéből hordom haza a kaját, de a gyerek nem eszi, aztán meg nyafog, hogy éhes. Étterembe meg nem mehetünk minden nap, a gatyámat is otthagynám. Szóval kell valami felvágott is estére neki, meg joghurt, azt szereti nagyon. De már másnap nem eszi meg ugyanazt a szalámit, vagy a virslit. Péksüteményt veszek neki reggelente suliba menet, vagy pizzát, de az is egy tortúra, hogy odaérjünk egyáltalán negyed nyolcra, mert nem öltözik, rá kell imádkozni a ruhát, hiába mondom, hogy nekem is be kell érni a munkahelyemre, leszarja. Agyamra megy, komolyan mondom. Már csak heti egyszer jutok el gyúrni, tudod, a kiscsaj max este hétig van, muszáj addigra hazaérnem, mégse maradhat a nyolc éves gyerek egyedül a lakásban. Hát, ez van.

 

Április

Unicum-sör, ja. … Megvagyunk. Danika is, persze. Bevették a focicsapatba a suliban, hetente kétszer edzésre jár. Örültem neki, mert így legalább ezen a két napon tudok túlórázni. Mert anélkül szabad szemmel már alig látom a fizetésemet. Lemondtam Erzsike nénit, meg a kiscsajt is, nem lehet ezt bírni anyagilag egy fizetésből. A csekkek meg jönnek, lassan az is pénzbe kerül, ha levegőt veszel. Danika influenzás volt múlt héten, otthon kellett vele maradnom, annyival kevesebb lesz a jövő havi fizum, de a gyógyszertárban otthagytam nyolcezer forintot, öcsém! És ez a támogatott gyógyszer ára, bazmeg! Én meg ugyanolyan betegen mehettem dolgozni utána, mert persze rámkente a takonykórt. … A Heni lelépett, kiment Angliába recepciósnak valami szállodába, ahelyett, hogy beleült volna a készbe. Pedig amíg az Erikával éltem, állandóan azért nyúzott, hogy váljak már el. A Mari meg azt mondta, hogy ő nem is akart soha gyereket, más kölykét meg biztos nem fogja nevelni. Volt néhány randim a társkeresőről, de azok nem férjet akarnak, hanem vacsorát, színházat, meg utazgatni, meg kötöttségek nélküli szexet. Most mondd meg, öcsém, mi van ezekkel a picsákkal? Nem vágynak ezek családra?

 

Május

Tudom, hogy szarul nézek ki, kösz, bazmeg. Szerinted mi a faszomra van nekem időm, öcsém? Mégis mikor menjek edzőterembe? Hát én viszem a gyereket reggel suliba, és én megyek érte délután. … Szerinted hogy engedjem el egyedül, bazmeg, mikor úgy lép le a zebrára, hogy közben a madarakat nézegeti a feje fölött? Agyamra megy. Este kilenckor szól, hogy holnapra kell egy matekfüzet, mert betelt. Honnan a picsából varázsoljak matekfüzetet este kilenckor?! Tele van az ellenőrzője beírással, mert mindig kifelejt valami a táskájából, vagy a tornacuccát hagyja otthon, vagy azt felejti el közölni, hogy másnap ünneplőben kell menni. Ha nem nézek rá a füzeteire, simán elsunnyogja a házi feladatot. Állandóan megy a mosógép, mert amit levet, azt nem veszi fel még egyszer. Mondtam is neki, mi vagyok én szerinted, mosómedve? Hétfőn meg kikapcsolták az áramot, bazmeg. Azt se tudom, hová tettem azt a szaros csekket. … Igen, most már én is tudom, hogy hatvan nap után kapcsolják ki, vazze! Mehettem be oda is rohanva, mert az összes ilyen rohadt ügyfélszolgálat legfeljebb hatig van nyitva. Hát mit gondolnak ezek, hogy mindenki nyugdíjas, vagy szabadságon van? Ott meg mondja pikírten az ügyintéző picsa, hogy két felszólítást is küldtek. Tényleg jött valami, de kinek van kedve meló után még a gyerekkel együtt postára menni? Örülök, ha este tízkor letehetem a seggem a tévé elé! A melóhelyen is feszkó van, mert a gyerek miatt nem tudok túlórát vállalni, így is ő marad utolsónak a napköziben. Elegem van, érted? Nem lehet ezt bírni! Be is rúgok végre, úgyis anyás hétvége van. … Erika? Jól van, úgy látom. Beszélgettünk kicsit, mikor jött a gyerekért. Mondta, hogy két állása van, meg összeköltözött egy kolléganőjével, ketten fizetik az albit, így egész jól kijön a pénzéből. Tényleg jól néz ki. Látszik, hogy fodrász lőtte be a séróját, és műkörme van. Sokat fogyott, majdnem olyan, mint lánykorában volt, még a szülés előtt. Kérdeztem tőle, hogy nem akarná-e visszacsinálni ezt a dolgot, merthogy én nyitott lennék rá, neki meg biztosan hiányzik a gyerek, hát egy hónapban csak négy napot látja. Tudod, mit mondott? Hogy tényleg nagyon nehéz volt eleinte, de mostanra megszokta, hogy van pénze, szabadideje, függetlensége. És volt pofája azt mondani, hogy én akartam ezt a leosztást, ő megfizette az árát, hát akkor csináljam! Meg azt, hogy ez a hétvégi kipihent és jófej anyaság a legjobb dolog a világon.

 

Június

Szeva, öcsém. Nem maradok, csak lehúzok gyorsan egy kombót, aztán rohanok haza, mert a feje tetején áll a ház. Muszáj ma kiganézni, amíg Danika nincs itthon, mert holnap meg megyek anyámhoz a kórházba. Ez is a legjobbkor jön, hogy leesik a lábáról szegénykém. … Nem tudom, mi lesz vele, eddig próbálkoztak a kemoval, de nem vált be. Amíg Erika volt, ő járt be hozzá látogatni, vitt neki kaját, meg olvasni valót, meg néha kitakarította a lakását is. Fogalmam sincs, mi lesz, ha hazaadják a kórházból, és nem tudja már majd ellátni magát. Nem maradhatok ki a melóból, hogy ápoljam, már így is alig bírom fizetni a jelzálogot, meg a kocsi törlesztőjét. Nézegettem a neten ilyen idősotthonokat, ahol ápolás is van, de bazmeg, ha oda be akarnám nyomni, el kéne adnom a házat! Komolyan mondom, nem tudom, hogy gondolják, hogy egy csonka családban egy beteg rokon gondozását hogy a faszomba lehet megoldani?! Ott persze könnyű, ahol van feleség, de az enyém lelépett, bazmeg, és boldog, hát látom, ordít róla, hogy neki ez így kurvára megfelel, én meg megyek tönkre, hogy helytálljak minden nap a melóban, a gyereknek is mindene meglegyen, aki mellesleg egy hálátlan kis dög, az anyjáról imádattal beszél, otthon meg mindent fikáz, semmi nem jó neki, meg vonyít állandóan, hogy kirándulni akar, meg étteremben enni, meg ájmeksz moziba menni, mint az anyjánál. Hát szarom én a pénzt?! … Te meg mi a faszt vigyorogsz, mikor engem szétbasz az ideg?!

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://interakciotalansagok.blog.hu/api/trackback/id/tr148323898

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása