- Jó napot kívánok, prszvgöm vagyok a krpremprom káeftétől, alkalmas időben zavarom?

- Bocsánat, kicsoda és honnan?

- (emelt hangon) Jó napot kívánok, prszvgöm vagyok a krpremprom káeftétől, alkalmas időben zavarom?

- Ne haragudjon, most nagyon nem alkalmas...

- (háromszáztízes szótagsebességgel) Csak egyetlen percre tartom fel! Tájékoztatni szeretném, hogy ön cégünk nyereményjátékán egy kétszemélyes vellneszhétvégét nyert, amely egy garantált, személyre szóló ajándék önnek!

- Értem. Megtudhatnám, hogy honnan szerezte meg a cégük a telefonszámomat?

- Üzleti partnerünk, a grömsödöm káefté bocsátotta a rendelkezésünkre.

- Ezt se értettem, de mindegy is. És hogyan jutok hozzá a nyereményemhez?

- Az átadás feltétele, hogy ön részt vesz az ezen a szombaton tartandó nyeremény átadó ünnepségen cégünk telephelyén, a budapest, 22. kerület, komp u. 322-ben.

- Bocsánat, mintha úgy tetszett volna kezdeni a beszélgetést, hogy nyertem egy GARANTÁLT ajándékot.

- Igen, pontosan így van, az ajándék garantált, csak az átadásának vannak feltételei.

- Aha. És ha odaküldenék valakit, aki a nevemben átveszi?

- Sajnos azt nem lehet. Mivel ez személyre szóló ajándék, kizárólag ön veheti át személyesen.

- Értem. Hány órára kell odamennem?

- Szombaton tíz órakor kezdődik a rendezvény, egy kis előadással, majd kötetlen beszélgetéssel, és azután következik a nyeremények átadása. Mindent összevetve körülbelül tizenhárom óráig fog tartani. Kérjük, hogy pontosan érkezzen, mert tíz óra tíz perckor lezárjuk a termet, a későnjövőket nem áll módunkban beengedni!

- ??? Ne haragudjon, de nem igazán értem, miért kellene az önök által garantált nyereményemért három-négy órát ülnöm egy előadáson, meg kötetlen beszélgetésen? Ha nincs kedvem beszélgetni, nem mehetek oda átvenni a nyereményemet mondjuk fél egyre?

- Mint mondottam volt, az átadás feltétele az, hogy ön részt vesz az előadáson és az azt követő kötetlen beszélgetésen.

- Azt legalább megtudhatom, miről fog szólni az előadás?

- Cégünk a szabadidő hasznos eltöltéséhez kíván segítséget nyújtani kreatív és újszerű megoldásokkal, amelyhez széles termékpalettáját kínálja fel a résztvevőknek.

- Értem. (Ennyi erővel azt is mondhattad volna, hogy egyedem begyedem tengertánc.) De térjünk vissza a garantált nyereményemhez, hiszen így kezdtük a beszélgetést. Mi történik, ha nincs kedvem részt venni semmilyen rendezvényen, hanem egyszerűen azt kérem, hogy postázzák ki a címemre az ajándékomat?

- (pikírten) Ez nem lehetséges. Mint mondottam volt, a nyeremény garantált, de az átadásnak az a feltétele, hogy ön személyesen részt vesz cégünk rendezvényén.

- Nos, nem kívánok részt venni a cég rendezvényen, de igényt tartok arra a nyereményre, amelyet garantáltan megnyertem a cégük nyereményjátékán.

- (sértődötten) Így nem tudom garantálni önnek! Viszonthallásra! (kinyom)

…

Hö.

De örülök, hogy itt van, drága ügyvéd úr! Persze, persze, elmondok magának mindent, elejitől a végéig. De előbb mondja már meg nekem, mit jelent az itt a vádiratba, hogy különös kegyetlenséggel? … Az, hogy tizennyolcszor szúrtam meg, az a különös kegyetlenség? Meg az, hogy a közös gyerekünk szeme láttára? … De hát nem tehetek róla, elborult az agyam! Ha hallotta volna, hogy beszélt velem az a ribanc! Zengett tőle a folyosó, a szomszédok egymás után jöttek ki! Pedig én csak a kisfiamat akartam látni. Be kellett volna engednie szépen, akkor nem lököm be, nem ütöm le azt a nyúlbéláját, meg rá se emelek kezet, énnekem jogom volt bemenni és látni a fiamat, akkor is, ha az a pasija lakása volt! Én nem akartam különösen kegyetlen lenni, én csak azt akartam, hogy hagyja végre abba az ordibálást, a pasija meg, az a nyomorult, egyszálbélű lófaszjóska, ne akarjon kilökdösni engem onnan, amikor én a fiamat akarom meglátogatni! A fiamat, aki meg se ismert, mert amikor megszületett, az anyja a beszélőre se bírt bejárni hozzám, a kisfiamat se hozta be soha, csak a fényképét, most mondja meg, nekem, mint apának, nincsenek jogaim?! Semmi jogom se nincsen? … Jaj, ne jöjjön maga is a priuszommal, pontosan tudom, mi van benne, de azt is csak azért szedtem össze, hogy ki tudjam elégíteni az igényeit az én drágámnak! Érte tettem mindent, loptam, csaltam, igen, de csakis azért, hogy neki meglegyen mindene, ne kívánkozzon el tőlem máshoz! Mindent érte tettem! Megcsináltattam a fogait, hát a pókot kiharapta a sarokból téglástul, mikor megismertem! A melleit is én fizettem! Királylányt csináltam belőle. Aztán, ahogy kivakarózott, úgy is viselkedett, mintha én lennék az alattvalója, pedig mindent nekem köszönhetett. … Néha eljárt a kezem, beismerem. De az se az én hibám volt! Hát nem lehetett bírni, ahogy állandóan azzal jött, hogy térjek jó útra, éljünk normális életet. Meg hogy ő állandóan fél, hogy egyszer rossz vége lesz az üzletemnek, és nyugodtabb lenne, ha gyári melós lennék! Nekem mondta ezt, akinek nyolc általánosa van, hát milyen munkát találtam volna én, és mennyi lóvéért?! Egy percig se hittem el neki, hogy szegényen is szeretne, meg hogy a műmelleit is én akartam, mert ő anélkül is boldog lett volna velem, mert azért hízott ám a mája, láttam én, mikor körbemutogattam a társaságba! Meg azért jó volt a négyszobás ház is, meg a terepjáró, meg neki a kiskocsija, meg a nyaralások a tengernél! Aztán meg, mikor a barátnője bevitte abba a faszom se tudja, milyen gyülekezetbe, megkergült végképp. … Igen, azt a jogerőst töltöm most, a súlyos testi sértésért. De annak se én vagyok az oka! Nem akartam én nyolc napon túlira megverni, de úgy felbaszta az agyamat azzal az állandó szenteskedéssel, meg azzal, hogy húzódozott elfelé tőlem állandóan, hát melyik férfi bírja azt sokáig, hogy mellette fekszik a felesége, aztán rá se feküdhet, mikor kedve van hozzá?! Azt is én szívtam meg, mert mehettem megint a rendőrségre, meg a bíróságra, ide figyeljen: házastársi erőszak miatt. Hát hallott már maga ilyet életébe? Házastársi erőszak! Beszarás, komolyan mondom, hogy mire nem bírnak törvényt hozni! Valami francos távolságtartás is volt belőle, nem is értettem az egészet, de mondja már meg nekem, hát milyen az már, mikor az embert kitiltják harminc napra a saját házából, oszt a rezsit, meg a többi költséget akkor is állnia kell, ha ott se nincsen?! Hát milyen törvény ez már?! Aztán amíg én nem mehettem a közelébe, elszökött tőlem, TŐLEM, aki mindent megadtam neki, összeállt azzal a pocokfejű nyúlbélával, azzal a ruppótlan senkivel, hát leszarom, hogy doktor, hát a templom egere ahhoz képest egy krőzus, egy szaros egyszobás, penészes albérletbe lakott, oda vitte az én kisfiamat az a hálátlan ribanc, előlem! … Jaj, ne jöjjön nekem maga is ezzel a rossz dumával, hogy nem volt köztük semmi, meg hogy csak munkatársak voltak, és segíteni akart! Semmilyen férfi nem fogad be a lakásába úgy egy nőt, meg egy idegen kölköt, hogy ne akarna ezért valami ellenszolgáltatást! Nem így működik a világ, drága ügyvéd úr, maga is tudja!

…

Megbántam, persze, hogyne bánnám! Most megint kinéz egy végrehajtandó, pedig a legutolsó épp letelne a nyáron. Hát, ilyen az én formám! Milyen büntetésre számíthatok, ügyvéd úr?

...

MI?! Hogy akár életfogytiglant is... Jézus Mária! Le kell ülnöm...

...

És nem lehetne valahogy meggyőzni a bíróságot, hogy énnekem totál elborult az elmém, és nem tudtam, mit csinálok? … Milyen szakértői vélemény? Mit jelent az, hogy a cselekmény elkövetésekor nem voltam beszámíthatatlan? … És mi van a kisfiammal, ügyvéd úr? Hát most, hogy az anyja meghalt, ki fogja fölnevelni, ha én meg a börtönbe rohadok? Nem lehetne elérni, hogy szabadlábra helyezzenek a tárgyalásig, hogy gondoskodhassak róla?

…

Persze, hogy tudok majd fizetni a szolgálataiért, ügyvéd úr. Mondtam már a Dzsimminek is, aki magát ajánlotta, hogy a legjobbat akarom, és meg is fogom fizetni, kerül, amibe kerül! Igaz, hogy elég sokba fájt a magánnyomozó, aki kiderítette, hová tűnt el előlem az asszony, de azért maradt pénzem rendesen, ne izguljon! Királyul megfizetem, csak érje el, hogy méltányos büntetést kapjak!

Hogyhogy miért gurultam előre? Mert tele van a tököm ezekkel a tarhásokkal, azért. Egy rohadt lámpánál se tudok megállni úgy, hogy rá ne mászna a kocsira egy ilyen szomorú szemű, koszlott ember. Faszom. Tudom, hogy te akartál neki adni egy százast, de az én oldalamon volt, az én orrom alá dugja be a redvás mancsát a pénzért. Különben is, miért kell neked minden tetves koldust megsajnálni? Te is kevés pénzből élsz! Magadra is fordíthatnád azt a heti jó pár százast, amit elszórsz az aluljárókban ezeknek. Elmehetnél például fodrászhoz, ideje volna festetni. Meg ma is farmerba jöttél, pedig hányszor kértem, hogy öltözz fel csinosan, ha találkozunk! … Most mit jössz megint azzal, hogy az átépítés alatt álló házamban csak összekoszolod a legjobb ruháidat?! Kimossa a gép, nem? … Menjél már, mi az, hogy így kényelmes? Ennyit igazán megtehetnél a kedvemért, hogy rendesen felöltözöl, akkor is, ha hétvége van! Nekem ne mondjad, hogy hét közben ki kell öltöznöd a munkahelyedre, és ilyenkor lazítasz, mert én azt csak addig látom, amíg otthon át nem öltözöl! Nem nekem vagy kirittyentve! Nekem marad a kopott farmer, meg a lenőtt haj, bazmeg! Faszom. És nem is hoztál rendes ruhát? Tudtad, hogy disznótorosra vagyunk hivatalosak, mondtam, bazmeg. Mindenki ott lesz, aki számít, a polgármester is. … Hogy fagyna már be a valagad szoknyában?! Bemész a házba, oszt megmelegszel! Meg iszol pálinkát. … Hát akkor megembereled magad, kis csillag, és megiszod, mert a polgármester saját főzése, akkor is inni fogsz belőle, ha megfulladsz tőle! … Azért ordítok, mert ideges vagyok, bazmeg! Mert mindig felhúzod az agyamat, azért! Mint tegnap este is! Mióta csöpögött a cső a fürdőszobádban, he? Leszartad, aláraktál egy lavórt, hogy abba csöpögjön, aztán mire hazamentél tegnap, állt a víz az egész lakásodban. Én meg erre jövök haza a 16 órás melóból, hogy te meregeted a vizet, az alsó szomszéd meg ordibál. Amúgy tök igaza volt! Milyen trehányság már ennyire nem odafigyelni az ilyen dolgokra?! Már régen szerelőt kellett volna hívnod! Olyan vékony volt az a cső, hogy az ujjam át tudta volna lukasztani! Mit képzeltél mégis, meddig bírja? … Hogyhogy nem volt pénzed rá? Eszem megáll, itt, a szemem láttára osztogatnál százasokat ilyen koszos zombiknak, de arra nincs pénzed, hogy megcsináltasd a vízcsövet?! … Hogyhogy adhattam volna rá én is pénzt?! … Persze hogy láttam én is, hogy folyik, de akkor miért nem tudod kinyitni a szádat, és szólni, hogy mani kell? Nem vagyok gondolatolvasó, bazmeg. … Nekem honnan kellett volna tudnom, hogy semmi tartalék pénzed nincsen?! … Igen, általában nálad élek, de nem vagyok ott mindig, mert dolgozom, tudod, milyen a beosztásom, nekem nincs arra energiám, hogy még azt is én lessem, NEKED mire van szükséged?! Különben is kapsz minden hónapban egy összeget, nem? … Mi az, hogy a vízszámlára se elég, amit fizetek?! És ezt most bírod kinyögni, két év után? Miért nem szóltál, bazmeg? Hát perkálok én többet is, de akkor nekem ne legyen szétdurrant cső, meg krumplis tészta vasárnap ebédre! Meg lenőtt haj se, meg farmer se!

Most besértődtél? … Jó, lehet, hogy kicsit sokat káromkodok, de megérthetnéd, hogy kurva fáradt vagyok. Neked könnyű, fűtött irodában mereszted a segged egész nap, és tologatod az egeret. Én meg szétrázódok a kamionon, a beosztásom egy rémálom, de én legalább tudom, miért csinálom, keményen dolgozok, de meg is fogom a pénzt, nem költöm el szarságokra, a megtakarításomat befektetem, én nem az aluljáróban, vagy hajléktalan szállón fogom tölteni az öregkoromat, én gondoskodtam magamról. Te meg szar pénzért keccsölsz, aztán annak sincs látszatja. … Tudom, hogy a gyerekeidre költöd, akartam is már mondani, hogy visszafoghatnád az igényeiket, nagyon el vannak szállva, én az ő korukban már vagont pakoltam suli után, hogy legyen lóvém. … Menjél már, mi az, hogy te jobb életet akarsz nekik? A saját rovásodra, meg az enyémre, bazmeg, azért nem futja rendes göncre, meg fodrászra! …

Miért nem mozdul már ez a rohadt sor?! Faszom, sose jutunk ki a városból! Ha túljutunk a rohadt lámpán, bekanyarodok a teszkóhoz. Veszünk neked valami rendes göncöt, mert így nem mutatkozok veled! … Hé, most mi a faszt...? Itt nem szállhatsz ki! Gyere már vissza, nem hagyhatsz így itt! Mi a faszt mondok a polgármesternek, hol a faszomban vagy?!

….

Beszarok, visszagyalogol a csöveshez.

Ez se normális.

Hülye picsa.

Faszom.

- De jó, hogy ideértél! Már itt van mindenki, akit meghívtunk. Nagyon jó fejek, majd meglátod! És van itt valaki, aki tetszeni fog neked! Jóskám meghívta a kollégáját, a Ferit. Tudod, meséltem már róla, meg láttad is, ő az a magas, jóképű pasi, akivel az augusztus huszadiki hétvégét töltöttük a Balcsin...

- Andi, az isten szerelmére...

- Ne nézz így rám! Tudom, tudom, mondtad, hogy nem akarsz pasit, vakrandit meg akkor szervezzek, ha soha többé nem akarlak látni, de hidd el, a Feri pont neked való! És akármit mondasz, akármilyen meggyőzően, nem egészséges, hogy egy jó alakú, csinos nő, mint te, évek óta egyedül legyen. Igen, tudom, belefáradtál a házasságaidba, tudom, hogy egyedül cipelted a hátadon mindkettőt, meg még a gyerekeket is, tudom, hogy tönkrementél anyagilag, meg idegileg is. De volt időd kipihenni, ne mondd, hogy nem! Eltelt több mint két év az utolsó kapcsolatod óta. Jó, az a nyomorult Béla se volt babapiskóta, belátom, de a Feri, az egészen más! Már akkor udvarolni akart neked, amikor a Balcsin voltunk, csak te nem akartad észrevenni egész hétvégén, sőt, mindent megtettél, hogy elkerüld! Jóskám mérges is volt rád, mert azt ígérte Ferinek, hogy kellemes társasága leszel, te meg vagy menekültél előle, vagy beszóltál valami vitriolosat, amitől szegény azt se tudta, hova nézzen! Hányszor mondta Jóskámnak azóta is, hogy egy ilyen csinos, okos nőt szívesen megismerne mélyebben is. Meg azt is mondta, hogy ez a te megközelíthetetlenséged felkeltette a vadászösztönét! Azért ez jelent valamit, nem?

 - Gondolom, azt jelenti, hogy meg tudna dugni. Merthogy a klasszikus értelmezés, úgymint a lelövésem, kitömésem, és a fejem falra aggatása törvénybe ütközik.

- Jaj, ne legyél már ilyen cinikus! Ebből még akármi is lehet! Tudod, meséltem már, hogy szegény Feri özvegy, a felesége két éve halt meg, hosszú betegség után. Feri nagyon megszenvedte a betegségét is, a halálát is. Még szerencse, hogy nem volt gyerekük, gondold el, szegény ember rendőrnyomozó létére ottmaradt volna egy vagy két pulyával! Hogyan gondoskodott volna róluk?! Milyen pezsit hoztál? Aha, látom, a kedvencem, tündér vagy! Feriiiii, Feriiiiii…!! Gyere már ide, légy szíves, és bontsd ki ezt a pezsgőt nekem, meg a barátnőmnek!

- Bazmeg, Andi…

- Kuss, szívem. Egyszer még hálás leszel nekem ezért. ... Feri, emlékszel a barátnőmre, ugye? Hát persze hogy emlékszel, láttam ám, hogy le se veszed a szemed róla, mióta belépett! Hahaha, zavarba hoztalak? Tölts már neki egy kis pezsgőt, itt vannak a poharak, nekem muszáj megnéznem, hogy minden rendben van-e a kajával, azonnal jövök, addig beszélgessetek!

- Elnézést...

- Na itt is vagyok, Ferikém, a vacsora azonnal kész, mindjárt ehetünk. Szilvi hol van? Már megint kiment cigizni? Miért nem mentél utána? Akkor nem is beszélgettetek? Jaj, Ferikém, dehogy utál ő téged, csak tudod, az van, hogy szerencsétlen kapcsolatai voltak szegénykémnek, valahogy mindig kifogta az ambíciótlan, vagy egyenesen lusta, tohonya seggfejeket, akiknek a házasságba meg az apaságba tolt teljesítményük nulla volt, az egójuk, meg az elvárásaik meg toronymagasak. Nehezen is szabadult meg ezektől a piócáktól szegény, aztán nulla anyagi támogatással és segítséggel nevelte a két gyerekét, merthogy a szülei korán elhaltak, és rajtuk kívül nem volt senkije, aki segítsen. De hiába volt két állása, hiába iratkozott be még iskolába is, hogy továbbképezze magát, és több legyen a fizetése, nem tudta kihúzni addig, nem bírta rendesen fizetni a hitelt, fel is mondták, ő meg szegénykém ott maradt nulla forinttal, meg a két gyerekkel, hónapokra. Aztán a lakásból is kitették őket, teljesen tönkrement anyagilag. Megoldotta aztán ezt is, de hát ez megkeményíti az embert, lássuk be. De kész a vacsora, üljünk asztalhoz. ... Jó étvágyat mindenkinek! Szilvikém, neked Feri mellett van a helyed, megtennéd, hogy szedsz neki? Na, milyen jól mutattok együtt! Sokkal jobban, mint azzal a szerencsétlen Bélával! Jut eszembe, zaklat még telefonon?

- Mostanában nem.

- Mert Feri meg is védhetne tőle! Hiszen rendőr, tudja, hogyan tegyen ártalmatlanná egy ilyen pofátlan alakot.

- Biztosan.

 - Istenem, te, meg a tőmondatos válaszaid! Nem tudnál legalább elmosolyodni?! … Na jó, ez vicsor volt. Oldódj már fel végre, szívem! Jó társaságban vagy, és most kellemetlenül se érezheted magad, hogy egyedül melletted nincs férfi, mert itt van a Feri! Azért lássuk be, fényévekkel klasszabb, mint az eddigi botlásaid, hahaha. Például a Béla, az a mániákusan félrekúró, túlkompenzáló kis gnóm… Jaj, szívem, ne haragudj! Kicsúszott a számon, nem akartam...

- Ugyan. Semmi baj. Igazad van, tényleg túlkompenzált. Egész tyúkudvart tartott mellettem, az állandó barátnő és főállású hülye mellett. Holott azzal a feltétellel engedtem be az életembe, hogy nem kúrogat félre, vagy ha igen, legalább előre közli a szándékát, vagy frissen a megesését, hogy legalább utólagos óvintézkedéseket tehessek a magam védelmére. Pontosan tudta, hogy a két gyerekem nem számíthat másra, csak rám, mert apjuk csak névleg van, és én is szeretném megérni a felnőttkorukat. Mégis elsunnyogta a megcsalásokat, és pontosan tudom, hogy óvszert sem húzott soha a pöcsére. Banális módon bukott le, kivágtam az életemből, hogy a taknyán csúszott, és megcsináltattam az összes létező kórokozóra kiterjedő vizsgálatot. Szerencsém volt, élek, és élni fogok. Nem úgy, mint a közös barátnőnk, igaz, Andi? Na. Miért merevedtél meg? Te mondtad, hogy oldódjak fel. Éppen oldódok. Proszit! Szóval Zsuzsa 48 évesen ment el, egy HPV vírus fertőzésből eredő méhnyakrák miatt. Sosem csalta meg a férjét, nem kaphatta el a vírust mástól. Csonkolásos műtétek, gyógyszerek, aztán kemó, áttétek, kopaszság, fogyó remény, és elfogyott élet. Még 38 kilósan is arról beszélt, hogy az ő párja milyen áldott jó ember, mert minden nap bemegy meglátogatni. Zsuzsát eltemethettük. Az a vírushordozó szemétláda meg, aki megölte, ma is vígan él. És fertőz.

- Tudom, mennyire haragudtál arra a rohadékra, és én is, hidd el! De fogalmazhattál volna finomabban is. Mégiscsak vacsorázunk! Vagy nem kellett volna válaszolnod a kérdésemre. Most nézz körül, mindenki kínosan érzi magát! Jézusom... Ferikém, mi a baj?! Rosszul vagy?! A gyomrod? ... Istenem… Jóskám, menj utána, segíts neki! Van a fürdőszoba polcon dédalon, adj neki egyet, ha megkönnyebbült! Remélem, nem valami vírust kapott el szegény! Ebben a szörnyű, taknyos időben könnyen összeszed valamit az ember. … Gyerekek, igyunk valamit, hozzuk vissza a hangulatot! Úgy letört mindenki, mint a bili füle. Egyedül te mosolyogsz, Szilvi… Most komolyan, mitől lett jókedved?

(Ugyanaznap, később)

 - Ne kiabálj velem, légy szíves! Honnan tudhattam volna, hogy mi okozta Feri feleségénél a rákot, sose beszélt róla, te se tudtad egész mostanáig, akkor hogy lehetne a Szilvi hibája a tönkrement névnapod? Persze, hogy én hívtam meg, hiszen a barátnőm! Nem, egyáltalán nem érdekel a Feri félrelépésének a története! Persze. Hogyne. Nyilván egyszeri történet volt, ahogy ő mondja! Én meg szűzen mentem hozzád! … Leszarom, hogyan zokogott a válladon, mikor rájött, hogy ő a felelős a felesége haláláért! Inkább azt magyarázd meg nekem nagyon sürgősen, hogy miért nem a wécénket összerókázó gondatlan gyilkos barátod a szemétláda, miért nem rá haragszol, hanem a barátnőmre, aki abszolút vakon talált bele a százas körbe? ... Hm? … Volnál szíves válaszolni?!

….

A gyorsan oszlásnak indult buli után másnap és az azt követő néhány napban valamivel többen jelentkeznek a kerületi SZTK szűrővizsgálatán a megszokott létszámhoz képest. Csinosan öltözött, középosztály beli nők várakoznak látszólag nyugodtan a folyosókon, csak a bejárati ajtó nyitásakor rezzennek össze, és kapják felé a tekintetüket, majd amikor meggyőződnek róla, hogy rendre csak idegen érkezik, egy-egy nagyobb lélegzettel elengedik a gyomrukat összeugrasztó feszültséget.

 A feleségek, akik nem jelentkeznek szűrésre, látszólag ugyanott folytatják az életüket, ahol tegnap abbahagyták. Csak annyival szaporodott a rendszeres teendőik száma, hogy a tudatalattijuk falát kaparászó félelmet annyiszor rugdossák vissza a helyére, ahányszor csak felnyüszít.

 Nem. A férjek nem kérnek időpontot. Tőlük üresek maradnak a klórszagú folyosók.